A nyolcvanas évek végén az átlagos magyar naponta 12 percet töltött könyvolvasással. A KSH legfrissebb időmérleg-felmérése szerint ez az idő mára napi 2 percre zsugorodott — a férfiaknál mindössze 1 percre. Nem arról van szó, hogy az olvasók kevesebbet olvasnak. Arról, hogy egyre kevesebben olvasnak egyáltalán.
A számok mögött: nem kevesebbet, hanem kevesebben
A Központi Statisztikai Hivatal 2024–2025-ös időmérleg-felmérése egyértelművé teszi: a könyvolvasásra szánt idő társadalmi szintű zuhanásának oka nem az, hogy az olvasók lemondtak a szokásukról. Akik olvasnak, azok ma is komoly időt szánnak rá. A visszaesést az okozza, hogy az olvasók tábora radikálisan összeszűkült.
A nyolcvanas évek végén a 15–74 éves népesség közel 13 százaléka olvasott rendszeresen könyvet. Ez az arány ma 3 százalék alatt van. Másképpen fogalmazva: jelenleg csak minden 35. magyar vesz könyvet a kezébe. Az életkor sem jelent érdemi különbséget — a 60 év felettiek kivételével minden korcsoportban napi 2 perces átlagot mért a statisztikai hivatal, a legidősebbek körében is csupán 3 percet.
A nemi különbség ugyanakkor megmaradt: a nők napi 3, a férfiak napi 1 percet töltenek könyvolvasással. Ez az arány évtizedek óta stabilan fennáll, és más kutatások szerint 10–12 éves kor körül válik szét élesen a lányok és a fiúk olvasási kedve — ez az eltérés aztán felnőttkorban is megmarad.
Mi szorítja ki a könyvet?
A KSH adatai azt is megmutatják, mivel töltik a magyarok azt az időt, amelyet korábban olvasásra fordítottak. A férfiak naponta átlagosan 131, a nők 113 percet töltenek tévénézéssel, videózással és internetezéssel. Azok a kamaszok, akik azt mondják, nincs idejük olvasni, napi hat órányi online jelenlétet mutatnak a statisztikákban.
Az online szórakoztatás egyre változatosabb és intenzívebb. Olyan platformok, mint a Yepcasino, egyre kifinomultabb, azonnali visszajelzést nyújtó élményeket kínálnak — pontosan azt, amit a könyv nem tud adni. Ez nem értékítélet, hanem figyelemreméltó pszichológiai tény: az azonnali jutalmazás versenyképesebb a késleltetett, elmélyült olvasói élménynél.
A 2019-es reprezentatív felmérés rámutatott, hogy a sokat internetező fiatalok 60 százaléka saját bevallása szerint soha nem vesz könyvet a kezébe. Ez az adat elgondolkodtató: nem azért nem olvasnak, mert nem szeretnek — hanem mert más típusú ingereket kínáló tartalmak töltik ki a figyelmi kapacitásukat.
Mit veszítünk azzal, hogy nem olvasunk?
A kérdés nem morális, hanem neurológiai. A würzburgi Julius Maximilian Egyetem kutatói két metaanalízist végeztek, amelyek összesen több mint 41 500 személy adatait dolgozták fel. Az eredmény: a szépirodalmi olvasás következetes pozitív összefüggést mutat a kognitív funkciók javulásával — különösen a verbális képességek, a problémamegoldás, az érvelés és az elvont gondolkodás terén. A legjelentősebb hatásokat az empátia és az ún. elmeelmélet területén mérték — vagyis abban a képességben, hogy valaki más nézőpontját át tudjuk venni.
Ezek nem puha, nehezen mérhető hatások. Rendszeres olvasás nélkül a mély koncentráció képessége — amelyet az agy csak hosszan tartó, megszakítás nélküli figyelmi munkával tart karban — fokozatosan gyengül. Ezt a hatást különösen azok érzik, akik olvasással töltött évek után váltanak digitális fogyasztásra.
Az alábbi összevetés mutatja, mennyiben tér el a könyvolvasás más szabadidős tevékenységektől kognitív hatás szempontjából:
| Tevékenység | Figyelmi igény | Empátiafejlesztő hatás | Kognitív terhelés |
| Könyvolvasás | Magas, tartós | Bizonyított | Magas |
| Videófogyasztás | Alacsony-közepes | Mérsékelt | Alacsony |
| Közösségi média | Töredezett | Korlátozott | Alacsony |
| Hangoskönyv | Közepes | Mérsékelt | Közepes |
Tévhit: a fiatalok nem olvasnak
Ez az állítás pontatlan. Egy több mint ezer fős hazai felmérés szerint a magyarok 15 százaléka naponta olvas — és ebben a csoportban a férfiak aránya kicsivel magasabb (17%), mint a nőké (14%). A rendszeres olvasók könyvet elsősorban könyvesboltban, print formátumban szereznek be, de az olvasók 16 százaléka e-könyvet is szívesen választ.
Az olvasás nem halt ki — csak átrendeződött. Aki olvas, az ma is sokat és szívesen teszi. A probléma a nem olvasók egyre bővülő csoportja, akik nem döntöttek tudatosan a könyvek ellen, hanem fokozatosan elveszítették a kapcsolatot velük.
Az igazi kérdés nem az, hogy olvas-e még valaki, hanem az, hogy mit jelent kulturálisan és kognitív szempontból, ha egy társadalom egyre nagyobb hányada sosem tapasztalja meg azt a fajta figyelmi elmélyülést, amelyet csak a hosszú szöveg olvasása ad meg. Ez a kérdés a statisztikáknál mélyebbre mutat — és egyelőre nyitott marad.
Mi várhat a könyvekre, ha így megy tovább?
A trend folytatódása esetén a könyvolvasás néhány évtizeden belül olyan rétegtevékenységgé válhat, mint ma a klasszikus zenehallgatás — értékes, de a társadalom kis szeletét érintő szokás. Ez nem feltétlenül jelenti a könyv eltűnését, de azt igen, hogy egyre inkább egy tudatos, aktívan fenntartott választássá válik, nem pedig természetes alapszokássá.
Ugyanakkor vannak biztató jelek: a TikTokon szerveződő BookTok-közösségek megmutatták, hogy a fiataloknál az olvasás újra presztízst kaphat, ha jó formában jut el hozzájuk. Több kiadó szerint egyes könyvek eladásait kifejezetten közösségi médiás ajánlások húzták.
A nyomtatott könyv iránt is él az igény: az Eurostat szerint az EU-ban kétszer annyian vesznek papírkötetet, mint digitálisat. A könyv jövője végül egyéni döntéseken múlik: aki újra olvas, a statisztikát és a saját figyelmi kapacitását is javítja.